előző bejegyzésemben új történetbe kezdtünk. Ezzel elérkeztünk a családban kialakult nehéz - az adott pillanatban megoldhatatlannak látszó - helyzetekhez, melyek rendezhetők a coaching, mint segítő módszer keretében.
Most akkor pszichológus vagy Coach kell ide?!
Jelen történet kiindulópontja egy családi tragédia, egy szeretett családtag elvesztése volt.
Most jogosan teheti fel a kérdést az olvasó:" Egy gyász feldolgozásban való elakadás nem a pszichológusra tartozik?".
Ön teljesen jól látja, a gyász feldolgozásában sokkal inkább a pszichológus tud érdemi segítséget nyújtani. Azonban, ha jól megvizsgáljuk, hogy mi is az a probléma, amivel a Coach foglalkozni fog ebben a történetben, azt látjuk, hogy itt a gyász feldolgozás nehézségeinek a családra, elsősorban a párkapcsolatra gyakorolt hatása lesz a megoldandó helyzet. Ez pedig már az a terület, ahol hatékonyan és gyorsan tud segíteni a coaching. A gyász feldolgozást pedig, amint az történetünk későbbi szakaszában olvasni fogja, pszichológus segíti majd megoldani Flórának.
Szereplőink megérkeztek az első ülésre. (Hogy miért fordultak Coach-hoz, azt itt idézheti fel.) A Coach arra kérte őket, vázolják fel, hogy mi a jelenlegi helyzet.
Fontos szabály, hogy amíg egyikük beszél, addig a másiknak nyugodtan kell hallgatnia őt, nem vághat közbe. Az is szabály, hogy mindkettőjüknek ugyanannyi ideje van arra, hogy elmondja amit szeretne. Nem vádaskodhatnak, és nem kritizálhatják, nem sértegethetik egymást.
Az ülés első részében nem igazán sikerült betartani a szabályokat, az indulatok, átélt vélt vagy valós sérelmek olyan erővel törtek elő, hogy a helyzet leírása hangos szóváltásba, vádaskodásba, egymás kritizálásába fulladt. A Coach-nak több ízben meg kellett állítania a folyamatot és újra elismételni a szabályokat.
Többszöri nekifutásra aztán sikerült Flórának is és Zalánnak is háborítatlanul elmondania, hogy mi is a helyzetről a véleménye.
Flóra rácsapja Zalánra az ajtót...
Zalán volt az aktívabb, hosszan részletezte, hogy úgy érzi, mintha elhagyta volna a felesége, mintha elköltözött volna tőle a gyermekükkel együtt. Ábel születése óta együtt töltöttek minden napot, mert mindkettejüknek olyan munkája volt, amit otthon a lakásukban tudtak végezni. Most pedig hónapok óta folyton egyedül van, ha mégis hazaszalad a párja egy-két órára, nem tud vele megbeszélni semmit, többnyire kiabálás a vége, Flóra rácsapja az ajtót és megy a "mamához". Szerinte a nagyinak nincs szüksége már erre az állandó felügyeletre, nagyon aktív, 60 éves, nem beteg, önálló, okos, felnőtt ember. Zalán viszont igényelné, hogy felesége törődjön vele többet. Hogy töltsék együtt a hétvégéket, pihenéssel, főzőcskézéssel, olvasgatással. Ábelnek is szüksége volna egy "normális" családi életre, ez a kétlakiság őt is kibillenti az egyensúlyból.
Flóra csendesebb volt, nagy lelki fájdalmai voltak, össze volt zavarodva. Eszével tudta, hogy kevesebb időt szán mostanában Zalánra, de nem értette, hogy Zalán miért nem érti meg, hogy az életük örökre megváltozott, hogy Flórának ezentúl meg kell osztania magát, az idejét és a szeretetét a családja és a mamája között. Úgy érezte, hogy édesanyjának szüksége van rá, még hosszú hónapokkal a szomorú esemény után is. Férje pedig lelketlen, önző módon áll a dologhoz. Zalán nem akarja megérteni, hogy csak lassan, fokozatosan hagyhatja magára a mamáját. Ő egyébként is majd megszakad, hogy mindenhol helyt álljon. Amikor hazarohan, igyekszik a lakást gyorsan rendbe tenni, Ábel holmiját kivasalni. A hétvége is egy vesszőfutás, mert egyedül kell végigtakarítania a lakást, Zalán pedig ebben nem szokott neki segíteni. Az anyukájánál is nagyon igyekszik, hogy betöltse az űrt, ami tátong az életében. Ott is segítenie kell a házi munkában. Szóval kétszeres a terhelése. Otthon nem kap egy jó szót, csak az állandó számonkérést, így már kedve sincs hazamenni.
Miután, mindketten elmondták mi a helyzet és hangot adtak sérelmeiknek, a Coach arra kérte őket, mondják el, milyen lenne az az állapot, amivel elégedettek lennének?
A vágyak összeillenek?!
Zalán szeretné, ha a családja visszaköltözne végre a lakásukba, ott lenne vele a neje munka közben, és a hétvégéket is együtt töltenék pihenéssel, kikapcsolódással. Persze ebbe belefér, hogy hetente egyszer-kétszer átmennek pár órára a nagymamához vagy ő jön át Zalánék lakásába. Sőt időnként átmehetnek "ott alvós" hétvégére is hozzá. Szeretné, ha együtt főznének, olvasgatnának szabadidejükben. Szeretné, ha normális hangnemben tudnának újra beszélni egymással, és nem rémisztgetnék a gyereket azzal, hogy folyton veszekednek.
Flóra ezt nem tudja elképzelni. Egyrészt, a nagyinak szüksége van az ő társaságára. Másrészt Zalán nem látja be, hogy neki a hétvégéből az egyik nap teljesen elmegy a takarítással, így számára csak a vasárnap marad pihenésre, és ő nyüzsögni szeret, számára az a pihenés ha jöhet mehet. Azt az egy vasárnapot várná Zalán, hogy áldozza fel? Üljön otthon, miközben új élményekre vágyik azon a heti egy pihenőnapján?! Ez így nem korrekt vele szemben! Szeretné, ha Zalán türelmesebb és megértőbb lenne, nem tetézné az ő baját még a követelményeivel is.
Erre a napra elég is volt ennyi. Eljutottak odáig, hogy a pár mindkét tagja el tudta mondani a másiknak, hogy mit érez most, hogyan látja a helyzetet és mit szeretne a jövőre nézve, a másik pedig meghallotta és próbálta értelmezni a hallottakat.
Kedves Olvasóm, megfigyelte már, hogy amikor "hadiállapot" áll be a felek kommunikációjában, akkor átmenetileg süketté válunk az egymástól érkező információkra? Gyakorlatilag csak hangokat hallunk, de nem tudjuk őket értelmezni. Miközben a másik beszél, a saját monológunk megy a fejünkben, "Mondd csak, mondd! Hiszen úgysem érted, hogy én csak azt várom tőled, hogy........bla,bla,bla." Aztán, ha befejezte a mondókáját, akkor hangosan is rákezdjük újra meg újra ugyanazt mondani és nem értjük, hogy miért nem fogja végre fel, hiszen amit szeretnénk az olyan magától értetődő!
Igen, jól gondolja most kedves Olvasóm, hát azért mert most a másik fejében megy a saját monológja tovább, fogalma sincs, hogy mi miről akarjuk őt meggyőzni. (Apropó "meggyőzni", vajon meg kell győzni őt valamiről? Erre egy későbbi részben még visszatérünk!)
Végül a Coach arra kérte őket, hogy a következő találkozásig, készítsenek el egy olyan heti programot, amiben mindkettőjük kívánságait igyekeznek érvényesíteni. A következő két ülésre pedig külön-külön várja őket, először csak Flórát, majd a következő alkalommal csak Zalánt.
A Coach ezzel a házi feladattal arra készteti a párt, hogy kezdjenek újra párbeszédet egymással, próbáljanak együttműködni.
Hogy hogyan oldották meg hőseink ezt a feladatot, és miről beszélgetett Flóra a Coach-al, arra a következő üléseken derül fény.
Ne maradjon le a folytatásról, tartson velem legközelebb is!
Kóbor Virág az Ön Life Coach partnere
virag.kobor kukac gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése