Ha olvasta ennek a "trilógiának" első két részét (az első részt itt, a másodikat pedig itt olvashatja), akkor már ismeri annak történetét, hogyan tette tönkre lányaimmal a kapcsolatomat a rózsaszín szemüveg. Folytatást ígértem, hát tartson velem most újra!
Munkamegosztás
Amikor az ideális férjet elképzeltem, mindig egy kedves, bátor, sikeres, szorgalmas ember alakja rajzolódott ki előttem, aki biztonságot nyújt. Amikor aztán a férjembe beleszerettem, abban a bizonyos rózsaszín szemüvegben pont ilyennek láttam őt.
Ideje arról is szót ejtenem, hogyan vezetett a rózsaszín szemüveg jelenség kis híján a házasságom végéhez.
Jó néhány évig így is működött kettőnk szövetsége. Imádtam őt, pont olyan volt, mint amilyennek mindig is képzeltem. Boldog voltam mellette. Ám furcsa volt, hogy a környezet folyton olyan megjegyzéseket tesz rá, amik egyáltalán nem jellemzik őt. Én kedvesnek láttam. Mégis gyakran kaptam a szüleimtől, testvéreimtől, barátaimtól azt a kritikát, hogy a párom nyers, és nagyon gorombán beszél velem.
Egyszer összetörtem az autómat.
Amikor hazamentem azonnal elmeséltem a férjemnek. A reakciója nem volt épp hízelgő. Épp nálunk volt egy barátnőm, aki a hallottak után így szólt hozzám:
- Hogy bírod őt elviselni. Hazajössz, elmondod, hogy mi történt, ő pedig elkezd szentségelni, hogy milyen kárt tettél az autóban?! Azt meg se kérdezte, hogy te meg a gyerekek jól vagytok-e?
Én észre se vettem, hogy a hogylétünk felől nem is érdeklődött, és nem is éreztem bántónak a férjem kirohanását.
És már megint kiesnek azok a fránya rózsaszín lencsék
Mindaddig, amíg a gyerekek lekötötték minden energiámat, én ideálisnak láttam a páromat. Aztán egyszer csak, mintha egy csipkerózsika álomból ébredtem volna, hirtelen egyre több hibáját fedeztem fel. Úgy éreztem teljesen megváltozott. Gyakran volt lekezelő velem, nagyon sok időt töltött távol, otthon is csak a munkájával volt elfoglalva, nem foglalkozott a gyerekeinkkel, ha beszéltem hozzá meg se hallotta.
A szemére vetettem, hogy megváltozott, undok, figyelmetlen, munkamániás ember lett belőle.
Ő pedig csodálkozva bámult rám. Hiszen ő most is olyan, mint amikor elvett feleségül. Nem változott semmit. Eddig nem volt semmi bajom vele. Nem érti miről beszélek.
Egyre feszültebbé vált közöttünk a helyzet. Én követeltem, hogy változzon vissza azzá, akibe beleszerettem, neki meg fogalma sem volt, hogy mit akarok tőle.
Veszekedések, hisztik. S hamarosan azon kaptam magam, hogy azt fontolgatom, külön kellene válni.
Hát így tettem tönkre a házasságomat a rózsaszín szemüveggel...
Mr. Darcy, avagy úgy szeretlek, ahogy vagy
Szerencsére nem itt ér véget sem a lányaimmal, sem a férjemmel való történetem.
Mindhárom esetnek a végkimenetele Happy End lett.
Egy barátnőm, aki szemtanúja volt mindhárom folyamatnak, tisztán látta, hogy az én készülékemben van a hiba. Majd a coaching módszereit alkalmazva (bár akkor még nem is tudtuk, hogy mi is pontosan a coaching) segített helyre tennem a dolgokat.
Elhívott egy kávéra az egyik gyorsétterembe. Órákig beszélgettünk. A beszélgetés folyamán döbbentem rá, hogy mi is történt valójában. Segítségével sikerült kívülről rálátnom a történtekre.
Ráébredtem, hogy hogyan is bánt el velem az a bizonyos rózsaszín szemüveg.
Első lépésként el kellett fogadnom, hogy sem én nem lehetek a fejemben lévő ideális anya, sem a családom tagjai nem lehetnek az én képzeletem szerinti ideális gyerek vagy férj.
Ők olyanok, amilyenek.
A szeretet pedig azt jelenti, hogy olyannak kell elfogadnom őket, amilyenek valójában.
Megtanultam őket úgy szeretni, ahogyan Mr. Darcy fogalmazta a Bridget Jones naplójában.
......úgy szeretlek, ahogy vagy!
Amikor erre a felismerésre eljutottam, gyakorolni kezdtem.
Nagyon odafigyeltem, hogy pontosan őket lássam minden élethelyzetben, és ne azt akit látni szeretnék. Hogy ne ítélkezzem, ha valamit nem úgy tesznek, ahogyan szerintem kellene.
Nehéz volt.
Sokszor kellett nekifutnom, mert - főleg az elején - nem mindig tudtam megállni, megjegyzés, vélemény nyilvánítás nélkül. De minél többet gyakoroltam, annál jobban ment.
Évekbe telt, és mára eljutottunk odáig, hogy mindhármukkal harmonikus a kapcsolatom.
Az érdekes az, hogy miután én elkezdtem változni, ők is megváltoztak. Már nem kényszerből, hanem teljesen önkéntesen.
A férjem, ma már valóban kedves velem és figyelmes. Odafigyel a gyerekeinkre, őszintén érdeklődik irántuk és időt szán arra, hogy foglalkozzon velük, s hogy velem legyen.
Az első kislányom ma már hetente felhív és újra őszintén beavat az életébe, mert nem tart attól, hogy ismét én akarom majd irányítani.
A második kislányommal is hetente beszélünk és ő is engem hív ma már, ha tanácsra vagy segítségre van szüksége, mert tudja, nem fogom az ostoba elvárásaimmal újra gúzsba kötni.
A legnagyobb elismerést is tőle kaptam néhány évvel ezelőtt.
Egy alkalommal azt mondtam neki, hogy mennyire örülök, hogy sokat javult a kapcsolatunk, és hogy nagyra értékelem, hogy megváltozott. A válasz így hangzott:
- Nem anya, nem én változtam. Te változtál meg.
És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.........
Ma már úgy gondolom anélkül, hogy bárkire, bármilyen ideális képet kéne ráerőltetnem, valóban egy nagy "ideális" családom van.
Történeteimből már láthatja a kedves olvasó, hogy a coaching gyors, hatékony és tartós segítséget nyújt egy-egy családi kapcsolat helyrerakásában. Gyakran tud békésen megoldani, már-már pattanásig feszült helyzeteket is.
Ha Önnek, ismerősének, családtagjának az enyémhez hasonló gondjai vannak, keressen meg, tegyünk pontot együtt az ádáz állapotok végére!
Kóbor Virág, az Ön Life-coach partnere,
virag.kobor kukac gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése